1999. december (2/4)

Tartalomjegyzék: 
Szerző
2
Bevezető
4
A Kós Károly Egyesülés és a Szabad Főiskola
5
Túl a Paradicsom kapuján
12
A Szabad Főiskoláról
14
A világ és az ember megismerése – A megismerés alapjai (Elisabeth Beringer előadása)
16
A természeti világ megismerése a természeti jelenségekből és a tudományos kísérletekből kiindulva
20
"Egy világ, ahol az ember nem idegen"
21
Az európai eszme és annak megvalósulása a XXI. században
22
Találkozás Makovecz Imrével
23
"7000 tölgy" szeminárium
24
Még egyszer a szakmunkáról
Szerző
26
Hírek, információk
27
Waldorf intézmények címjegyzéke

Bevezető

Ma úgy növünk fel, hogy azt látjuk: „mi még semmit sem mondhattunk, mégis minden eldőlt." Felfedeztek, elemeire bontottak, rendszereztek és kiszámoltak szinte mindent az előttünk jövők. Tapasztalataikra épített világukat az egyetlen lehetségesként tolták elénk - nekünk a biflázás, az alkalmazkodás maradt, meg a fennmaradásért folytatott küzdelem, merthogy a természet farkastörvényei között élni, az nem tréfadolog.

A fizikai világ megismerésének és birtokbavételének mámorából - így túl a fénykoron - már nem sokat érzékelünk. Sőt, egyre érdektelenebben tanulunk róla, mintha már figyelmünket, emlékezetünket is kikezdte volna a lelkesedés hiánya. Mégis, hányan fognak még hasonlóan felnőni, amíg a materiális világra hangolt gondolkozásra és a vérségi kapcsolatok egyre gyengülő összetartó erejére akarunk támaszkodni?

A századfordulón, 1919-ben került napvilágra Rudolf Steiner iniciatívája az oktatás és nevelés egészen új módjáról. A Waldorf-pedagógia szemlélete a gyermekekben újra és újra frissen a világba érkező szellemet helyezi figyelme és törekvése középpontjába. Az emberi képességek fejlesztését a szellem kibontakoztatásának szolgálatába állítja. Világnézete tehát éppen fordítottja a napjainkban általánosan eluralkodottnak. A Föld hatalmas formaerői mostanra a képességek „színe-javát" adták át az emberi lénynek azért, hogy a Teremtő arcának fényességét hordozni tudja - ennek tudatára kell kultúránkat építenünk. Ez a világ érvényes asztrolábiuma.

Az eltelt nyolcvan év alatt Európa nagy részén otthonra lelt ez a gondolat Magyarországon különösen gyorsan szaporodnak a Waldorf óvodák és iskolák. Sokan dolgoznak már a szabad szellemi élet kialakításán. Munkájuk útkeresés, amelyben nem támaszkodhatnak intézményes keretek korlátjaira, a megszokás biztonságára, és nem háríthatnak el felelősséget a feljebbvalókra mutogatva. Saját élettapasztalataikat, fantáziájukat, a maguk felelősségtudatát kell mozgósítaniuk a mindennapok során, hogy a szellem forrásából meríthessenek. Semmilyen készen kapott tudás nem adhatja meg azt a biztonságot és belső összhangot, amit személyes küzdelemben szerezhetünk. A Rudolf Steiner iniciatívájából származó Waldorf-pedagógia megvalósítására törekvő iskolák élete eleven formálódás, találkozások, súrlódások folyamata. Szülők, nevelők, gyermekek folytonos kommunikációja, kölcsönhatása, melyben egy-egy villanásra a „szellem napvilága" is láthatóvá válik.

Az ezredfordulóra egy-két Waldorf-iskola felnevelte első gyermekeit; három iskola már a középiskolai nevelés-oktatás jogát is megszerezte. Körvonalazódik a kérdés: mi lesz a továbbtanulni akarókkal? Mi lesz a szakmát választókkal? Tágabb értelemben: mi lesz mindazokkal a fiatalokkal, akik a megismerés más módját keresik vagy hozzák magukkal? Hogyan kerülhetnek a mindnyájunk jövőjét formáló döntések közelébe a bennük érlelődő gondolatok - amíg az állami kontraszelekció változadanul működik, és mereven a „már minden eldőlt" álláspontján marad?

Az ősszel indult Szabad Főiskola erre a problémára keres megoldást, ezen dolgozik. Bevégezni a gyermek érlelését, és akaraterős, tisztánlátó, képességei és ítélőképessége teljes birtokában lévő felnőttként útjára bocsátani - ez az embernevelés célja. Az ismeretek - melyek nagyon is időlegesek - eszközül szolgálhatnak ahhoz, hogy ezt a célt megközelítsük. A főiskola padjaiban ma is kereső emberek ülnek, minden korosztályból, akik nem veszítették el érdeklődésüket és reményüket a világ formáihatóságában, a maguk feladatának megtalálásában. Nekik szólnak, hozzájuk próbálnak igazodni a formák, keretek és a mondanivalók egyaránt. És az egymással való találkozások a valóság ismeretéhez segítenek, az információk eleven áramlását indítják, és megtörik a tudományos médiavarázs okozta bénultságot.

Rudolf Steiner iniciatívájáról és annak élettörténetéről szólunk ezúttal is. Még semmi sem dőlt el.- adjuk hírül! Ujabb nemzedékek jönnek, akiknek át kell adnunk tapasztalatainkat hogy a szellem folytonossága fennmaradjon. A vér szövetségének erejét az emberi szellem méltóságáért kötött szövetség ereje pótolhatja. Olyan rokonság ez, amely a jövőhöz szól, mégis az eredethez talál... és felfénylenek újra az elbátortalanodott emberarcok.