25/1 – 2022. tavasz

25/1 – 2022. tavasz

Tartalom

 

Kozmoszófia Imaginárium (Gyuricza László)

 

Antropozófia

Frisch Mihály: Vajon valóban találkozhat a kvantumfizika és az antropozófia? (Gondolatok Takáts Péter „A billiárdgolyó-tudatosságtól a szellemtudományig” című könyve nyomán)

Juhász József: Meebold, a botanikus vándor

Pályer András: Válasz Üpszilonnak – fiktív-valós levél egy “konteofób” antropozófus barátnak

Orbán Ottó: Óda a Válságos Reményhez (Részlet)

Van egy pont, ahonnan nem tudunk egyedül tovább menni – Interjú Bozókiné Tengely Annával, a Keresztény Közösség papjával (Oravecz Péter és Gergár Mária)

 

Hármas Tagozódás

G. Ekler Ágnes: Ön

 

Művészet

Bettina Roder-Pröbstl: A színhasználat és formázás mestere, Walther Roggenkamp

Oravecz Péter: Ha negyven éves…

 

Gyógyászat

Dr. Kiss Zsuzsanna: Ikrek – Merkúr – föld – tüdő

Dr. Kiss Zsuzsanna: Jupiter – máj-szerv

 

Környezet

Szűcs György: Szabálytalan könyvajánló (Erwin Thoma: Láttalak felnőni)

 

Világhelyzet

Mesterházy Mária: Ki a legény a gáton? II.

Olvasóink a nagyvilágból (Pályer András, Erika Pucher, Kiss Linda, Marchant Kati)

Döbröntei Zoltán: Szabadság, szerelem

 

Házunk tája

Ita Wegman Alapítvány – élet 2022 után?

 

Hírek, könyvajánló

 

Kiragadott gondolatok az új, tavaszi szám írásaiból:

 

„A zsarnokság azért van, hogy testvériségre ébredjünk. A kommunizmus a testvériség torz formája. Tanítómesterünkké kell tennünk mindazt, amit most ellenünk mozgósítanak.”

DÖBRÖNTEI ZOLTÁN: Szabadság, szerelem

 

„Az önigazgatás fogalmát ezekben a napokban és ebben az évben kinek-kinek történelmi kötelessége kiemelni a tévesztések tudati kazlából.”

G. EKLER ÁGNES: Ön

 

„A legfőbb, személyünknek szegezett kérdés valójában az, hogy érdekel-e bennünket annyira, ami körülöttünk történik, hogy valós, „egzisztenciális”, az egész lényünket megmozgató kérdéseink legyenek felé, hogy utánajárjunk, és megragadjuk a rejtőzködő (vagy éppen rejtegetett) valóságot?”

PÁLYER ANDRÁS: Válasz Üpszilonnak – fiktív-valós levél egy „konteofób” antropozófus barátnak

 

„Krisztus értünk ember lett. Ott jár előttünk minden percben, és ezt az utat vele együtt járhatjuk mi is. Akkor mondok valóban igent Krisztusra és az Ő szenvedéseire, ha a magamét is fölvállalom, s nem arra kérem, hogy mentsen meg a szenvedéstől, hanem arra, hogy adjon erőt ahhoz, hogy mindezt hordozni tudjam. Akkor tudom ezt mondani: Én Veled együtt akarok keresztülmenni mindazon, ami most a Földön zajlik, és minden emberben történik. Együtt akarom hordozni veled mindazt, amit hordozni jöttél a Földre.”

Van egy pont, ahonnan nem tudunk egyedül tovább menni

– Interjú BOZÓKINÉ TENGELY ANNÁVAL, a Keresztény Közösség papjával