Tartalomjegyzék
„Segíts, hogy az emberárulók szutykát / erővel győzze a szív / szép szóval a száj!” (Gyuricza László)
Antropozófia
Rudolf Steiner: Antropozófus közösségalkotás
Hella Wiesberger: 1923 – Az Antropozófiai Társaság történetének sorsdöntő éve
Frisch Mihály: A fémek (az anyag) születése és halála
Hármas tagozódás
Karl König: Egyéni és történelmi lelkiismeret
G. Ekler Ágnes: Központi fűtés
Charles Kovacs: Közösség és adósság
Művészet
Charles Kovacs: Goethe-mese
Nevelésművészet
Werner Kuhfuss: Miért nem szabad megfigyelnünk egy gyermeket?
Gyógyászat
Dr. Farkas Orsolya: Mi az orvos valódi feladata?
Dr. Kiss Zsuzsanna: „Ahány ember, annyi egészség”
Házunk tája
Kiragadott gondolatok az új, tavaszi szám írásaiból:
„Orvosként legszívesebben falusi tehénpásztorkodást írnék fel receptre, de mivel már tehenek sem nagyon legelésznek, legalább álmokat, igazi meséket, valós és nem virtuális társasági életet, kirándulásokat lenne jó adni a következő generációnak.”
Dr. FARKAS ORSOLYA: Mi az orvos valódi feladata?
„Egy embert csak akkor érzékelhetünk igazán, ha tekintetünk elmerül a szeretetben.”
WERNER KUHFUSS: Miért nem szabad megfigyelnünk egy gyermeket?
„Frenetikus szociális átalakulás következhetne, ha a szellemtudományos emberismeret mentén olyan érdeklődéssel és fürkésző figyelemmel fordulnának az emberek egymás felé, ahogy az elhunytak számára rendezett jubileumok apropóján szoktak.”
G. EKLER ÁGNES: Központi fűtés
„… a modern ember akarata – bizonyos megnyilvánulások ellenére is, amelyek valójában sokszor csak lepeleznek valamit – gyenge és béna. (…) ahhoz, hogy az antropozófia élete a gyakorlatban hasznos legyen, pont arra van szükség, hogy a való élet félelemtől mentes megismerésből és erős akaratból szülessen meg.”
RUDOLF STEINER: Antropozófus közösségalkotás
„Amikor felnézünk az éjszaka csillagaira, az állócsillagokra, és nem a modern asztronómia hipotéziseivel megtöltött elmével, hanem közvetlen áhítattal és csodálattal, előítéletmentes tapasztalással a fölöttünk kitárulkozó látvány iránt – akkor szívünk és lelkünk telve lesz a mélységes béke és harmónia érzésével. És a csillagoknak ez a harmóniája abból a tényből fakad, akárcsak a zenei harmóniában, hogy a csillagok »egymást hordozzák«”.
CHARLES KOVACS: Közösség és adósság